A hajdúszováti Református erődtemplom.

Erődfal Őrházzal

Kor: Középkor, Kora újkor

Korszak: Késő középkor, Török kor

                          Napjainkban felújítva. Fotó:China és társa 2009

Részlet Módy György: Szovát a XVIII. század derekáig. Az erődített templom története Debrecen 2006 című írásából:

Mivel Szovát első kora Árpád-kori írott emléke nem egyértelmű, a település megülése korának meghatározásához régészeti és névtudományi adatokból kell kiindulnunk. Zoltai 1909. évi Bábistó laponyagi lelőhelyét Mesterházy Károly X. századinak feltételezte, a Hegyeshatárhalom lelőhelyet pedig bizonyosan XI. századinak határozta meg, így a területet a honfoglaló magyarság korán megszállta, s ott a XI. században megszületett az a településcsíra, melyből Szovát falu kialakult.

Mohács után negyed századig nincs adatunk arra, hogy Szováton és környékén harcok lettek volna. 1551 májusában azonban Ferdinánd tábornokának Castaldonak a zsoldosai Erdélybe vonulásukkor Debrecent használták támaszpontnak. A városban és környékén fosztogattak és pusztítottak. Ezt nem kerülhette el Szovát sem.

 

Erdély és a Részek átadása I. Ferdinánd részére 1551 őszén kiváltotta a török hadjáratát, mely során három nagyobb vár és több kis palánk került a kezére. Szeptember 1-től, mint vajda, helytartó és kincstartó Fráter György lett Ferdinánd erdélyi kormányzója. Amikor a lippai török őrségnek parancsnokával együtt szabad elvonulást biztosított, Castaldo árulástól rettegett. A Barát diplomáciai lépéseit, a Porta megnyugtatására tett kísérleteit amúgy sem értette. Ezért gyilkoltatta meg december 17-én. Ezután indította meg a török vidékünk további sorsára is szomorú következményekkel járó 1552. évi nyári hadjáratát. Temesvár, Lippa és a Tisza vonalát védő Szolnok néhány évvel korábban megerősített vára a kezére került. Szabolcs megye déli, Bihar megye nyugati része 1553-ra a hódoltság peremvidéke lett. A falvak egyre kiszolgáltatottabbá váló népe, de a kettős hatalom út vesztőibe belefáradt kis- és középbirtokosok is ráébredtek, hogy a Habsburg-hatalom nem tudja megvédeni sem Erdélyt, sem a tiszántúli részeket. Sok falu titokban és önként már hódolt a töröknek - írta Varkocs Tamás váradi kapitány és bihari főispán 1552 decemberében Castaldonak. 1553 tavaszán a tiszántúli nemesség Kerekiben (Nagykereki) tartott gyűlésén elhatározták János Zsigmond visszahívását. Erre a hírre a Szapolyai-párthoz hűséges Petrovics Péter Kárpátaljáról ötszáz huszárral Debrecenbe jött, majd szeptemberben Várad felé indult. Szovát és környéke belekerült a hadműveletekbe, mert Várad sikertelen ostroma után Petrovics seregét a szomszédos Derecskénél vívott ütközetben győzték le október 3-án.

1660. május első napjaiban Szeidi Ahmed pasa az új budai beglerbég szolnoki és egri török csapatokkal megerősített több mint húszezres serege Erdély ellen vonult. A nánásiak Tokajig menekültek a török-tatár sereg elől. Felégették a Rákóczi pártján álló hajdúvárosokat Dorogot, Hatházt, Kabát, Szoboszlót, Szigetegyházát a védekezők felkoncolása után elpusztították. Szovátot érhette veszteség életben-vagyonban, de elkerülte a közeli Szoboszló sorsát. Debrecent megsarcolták, de itt sem gyújtogattak. Utaljunk vissza arra, hogy 1658-ban az egri ulemák, sejkek és agák adták értésére a tatár kánnak, hogy Várad ellen vonulva kímélje meg a pontosan adózó Debrecent és birtokait. 1663 nyarán bizonyára Szovátot is újabb megpróbáltatás érte. Augusztus 12-én az aratás derekán több tízezres tatár, kozák, moldvai és havasalföldi sereg szállta meg Debrecen környékét.
Három napig kellett ezeket élelmezni. Szovát „romlását", a falu majdnem teljes elnéptelenedését a következő évek hozták magukkal. A Várad visszafoglalására indított 1691. és 1692. évi hadjárat alatt Debrecen és környéke hadtápterület és felvonulási övezet volt. Várad első sikertelen ostroma után Galga tatár szultán több tízezres serege szállta meg a várost és környékét. Kis részük Debrecenben, nagy többségük Ondódon, Ebesen és Szováton táborozott közel két hétig.
Ezalatt mindenből kifosztották a lakosokat, garázdálkodtak és csak tízezer arany értékű „ajándék"-ba adott sarc után vonultak el. Szovát jobbágynépessége nagyrészt ekkor menekült el.

 

Az 1594. őszi pusztító tatár támadás során a középkori templomot ekkor érhette olyan súlyos rongálódás, hogy félig romos álla potba került. Hangsúlyozzuk, hogy több pusztulást szenvedett faluhoz hasonlóan Szovát sem néptelenedett el teljesen. Ezt az az év őszén a bajomi várhoz tartozó szováti részbirtokon is felvett összeírás bizonyította. A támadást átvészelők, a visszatért menekültek újra kezdték az életet. Erre 1605 utánról több adatunkvan. A református gyülekezet feléledt, a templomot is tudták használni. 1609-ben újból számon tartják a debreceni egyházmegyében a helyi egyházat. Nincs adatunk arról, hogy istentiszteletre alkalmas imatermet kellett volna építeniük, mint ahogy például Debrecenben történt az András templom 1564. évi leégése után. A XVIII. szászad második feléből származó adat szerint az akkori három harang közül a legkisebbik még 1614-ben készült.
Nincs arra utalás forrásaink között, hogy a középkori templomnak volt-e tornya vagy sem. Igen valószínű, hogy ez a kis harang fából készült haranglábban volt elhelyezve.
1621-ben is megemlékeznek a szováti gyülekezetről, 1639-ből ismerjük lelkészének a nevét: Debreczeni András. A templom viszont az idő múlásával egyre rosszabb állapotba került. Kiderül ez Keresszegi Hermán István püspök 1640. október 8-án Debrecenben kelt leveléből. Külső címzése szerint „Adassék ez levél az egész szováthi Kösségnek, Bírákkal és polgárokkal egyetembe hüségessen." A püspök szigorú hangon megfeddi őket templomuk állapota miatt. „Ez Hortobágyon innen lévő faluk közül, legfeljebb Isten titőletek kívánja atyámfiai szovátiak, hogy ő neve dicséretére rendeltetett szentegyházat megépítsétek, mert nem láttok ennél pusztább templomot, mint az tietek, melyet valaki lát, pök és csúfol benneteket érette, hogy tinálatoknál kicsinb faluk is templomokat megépítették, s ti mindenektől hátrább maradtatok."

 

A levélből kitűnik, hogy az újjáépítés október előtt már megindult: „...de az mint némelyektől értem, mivel sendelyért (zsindelyért) és egyéb ért Kassára kellene most menniek..." vannak, „akik zúgolódnak és szavakkal készülnek, hogy Szovátot elhagyják, mert elégtelenek az Isten házának megépítésére, elszegényedtek bele."
Az ellenkezőt, távozni szándékozót a püspök azzal fenyegeti, hogy az ilyennel „Váradon meszet kerestetek" és akárhová menne is, ott marhájában zsákmányt vetetek", tehát tartozását behajtja.
Az újjáépítés nagyobb arányú volt, mint az eredetileg tervezett és vállalt javítás, így nagyobb terhet is rótt a gyülekezet tagjaira. Ezért húzódott el három évig.
1893. évi egyházközségi feljegyzés szerint az akkori lelkész a presbitériumnak tartott előadásában idézte, hogy a szovátiak tehetősebb gyülekezetekhez fordultak támogatásért. Nagykőrös 30 tallért és 30 dénárt adott. Az 1640-43 közötti építkezést a fennálló falrészek felhasználásával a középkori templom alapjain történt. Ezekben az években épült meg a kulcslyuk alakú lőrésekkel ellátott körítőfal, bizonyosan a négy sarkán négyszögletes bástyákkal, őrházakkal. Semmi nem tanúsítja, hogy a püspök rendelte el vagy kezdeményezte a körítőfal építését, de azt sem, hogy a templom alatt pincéket, a templomdombban pedig alagutakat alakítottak volna ki. Nem tudtuk kideríteni, mikor és milyen tévedés alapján került bele a szováti templom(ok) építéstörténetébe, hogy a jelenlegi templom elődjeként 1785/87-ben épített második (harmadik!?) egyház előtt 1643-tól fennálló templom „náddal fedett vályogtemplom volt". Mindenesetre Kovács István 1942-ben megjelent munkájában írta, hogy az Alsó-Szabolcs-Hajdú vidéki egyházmegyében lévő Hajdúszovát temploma 1785-ben épült, majd a „régi vályogtemplom helyén újjáépítették 1865-ben". Visszatért ez a tarthatatlan felfogás Diószegi Lajos könyvében is, de az egyháztörténeti fejezetben már helytállóan írja, hogy a XVII. század derekán épült templom „... amint a mai templomunk alatti és melletti omladékok bizonyítják, téglából volt." Ez magától értetődő is. Ha a körítőfalhoz volt elégséges tégla, a templom építéséhez még inkább kellett legyen.

A templomot mind a négy oldalról körítő erődfalon kívül vizesárok volt. A kiemelkedő templomdombtól északra az eredeti árok nyomvonala húsz évvel ez előtt még helyenként felismerhető volt (1984). Az erődített templomot, mint szólottunk róla, az 1660. évi „Szejdi-járáskor" a törökök nem támadták meg. Legalábbis forrás erről nem szól. A falut  feltehetően mint Debrecen birtokát lényegében megkímélték a pusztulástól. A körítőfalról viszont 1688-ból van adatunk. A szeptember 27-én tartott egyházkerületi gyűlésen megfeddték a szovátiakat, mert a körítőfalhoz kívülről árus-sátrakat raktak. Ezt megtiltották hasonlóan ahhoz, hogy a szovátiakat kiközösítés terhe alatt tilalmazták a szepesi templom melletti tabernához, korcsmához járástól.

                           Napjainkban felújítva. Fotó:China és társa 2009

 
A templomról és a körítőfalról a korábban idézett 1763. évi adaton kívül forrásértékű adatunk nincsen egészen 1777-ig. Bizonyosra vehetjük, hogy a befelé tölcséresen szélesedő kulcslyukalakú lőréseket a XVIII. század első felében falazták be. Ezt később tárgyalandó 1981-1984. évi kutatásaink igazolták. A körítőfalat azonban, amikor szükséges volt, javítgatták.

1777. április 23-án érkezett meg a Tolna megyei Kölesd mezővárosból meghívott paksi Kis András. Érkezése után nem sokkal maga írta le a parókia telkén lévő vályog, de téglapincés épületeket. Számunkra fontos, hogy először ő emlékezik meg a körítőfal valamikor bástya őrház rendeltetésű egyik építményéről: „... a Templom kerítéséhez volt ragasztva egy kis téglából csinált kunyhócska, bóthajtásra, melyet én fordítottam könyveimnek tartására, mivel egy házamba se láttam csak olyan securitást (biztonságot,) mint abba." Szorgalmazta is, hogy a leromlott állapotú papi lakás helyett másikat építsenek, vagy legalább is újítsák fel. Erre majd csak utódja alatt került sor.

                           Napjainkban felújítva. Fotó:China és társa 2009

 
A XVII. századi körítőfal kutatása szempontjából döntő, hogy szemben a valami vel régebbi erődített templom körítő falakkal Nánás, Dorog, Szoboszló - Szováton őrizték meg a legépebben a körítőfal nyugati részét, északon és délen egy-egy ún. őrházzal. Természetesen a múló századok kikezdték a szováti erődfalat is. Az 1970-es években észrevehető volt, hogy a jelentős emlék előbb-utóbb renoválásra szorul.
A Megyei Műemléki Albizottság 1980 tavaszán foglalkozott is ezzel, mivel az Országos Műemléki Felügyelőség biztosítani ígérte a felújítás költségeit az 1981. évre. A Megyei Tanács Építési-közlekedési és vízügyi Osztálya, valamint az Albizottság felkérte a Hajdú-Bihar megyei Tanácsi Tervező Vállalatot, hogy az előzetes régészeti kutatás után készítse el a felújítási tervdokumentációt. Gondos talajsüllyesztéssel sikerült fellelni a nyugati fal teljes hosszán a belső oldalon az eredeti járószintet a jelenleginél 60-140 cm-rel mélyebben. A körítőfal lőrései követték a templomdomb terepvonalának dél felé való esését.
Megtaláltuk a nyugati fal és a délnyugati saroképítmény csatlakozását. Megállapítható volt, hogy nem egyidejű a körítőfallal.

                           Napjainkban felújítva. Fotó:China és társa 2009

 
Az 1983. április 18. - május 27. közötti kutatási szakaszban megkutattuk az északnyugati saroképítményt. Ehhez a kiinduló pontot az jelentette, hogy az „őrház" északi oldalán két elfalazott lőrés helye mutatkozott. Ezt ki bontottuk, majd felleltünk a nyugati falon egy lőrést. Ez bizonyította, hogy a körítőfal eredetileg is körbástya nélkül, sarkos őrházzal épült. Az építmény első építési fázisa tehát egyidős a fallal, 1640-44 közötti. Bejárata délen nyílt. Kiderült, hogy a saroképület eredetileg boltozott födém volt, ennek csonkjai a falazatban épen megvannak. A második építési fázisban, de feltehetően a XVIII. század derekán befalazták a lőréseket és a nyugati falon egy kisméretű vasrácsos ablakot nyitottak. Ezt ugyancsak sikerült kibontani. Ez az a „tégla kunyhó", ahogyan Paksi Kis elnevezte, melybe a nedves, nem biztonságos lelkészlak helyett könyveit, irományait elhelyezte. A nyugati fal kis vasrácsos ablakát - a vasráccsal együtt - a múlt század közepén falazták be a déli bejárattal egyidőben. Ekkor nyitottak az északi falon két klasszicista ízlésű ablakot és a nyugatin a kutatásunk idején is használt ajtót. Az „őrház" belsejében a többszöri vakolást és falfestést foltos feltárással tisztáztuk. A jelenlegi padlót eltávolítva felleltük a XVIII. század végére tehető és az előző századi padlószintet. Fontos eredményt hozott az építmény északnyugati támpillérjének és a nyugati fal ehhez csatlakozó szakaszának alapozásig történő megkutatása. Bizonyított lett, hogy a XVII. század közepén az erődfalat egy korábbi körítőfalra emelték. Ennek tégláit a jelenlegi járószint alatt megtaláltuk, a pillér kutatógödrében belül, illetve kívül is mázas cserép edények töredékeivel.
Megkutattuk a csonkolt északi falnak a feljárati lépcsőig terjedő szakaszát. A járószint alatt itt is előkerültek korábbi téglasor részletek. 1984 évben Geller Ferenc tervei és művezetése alapján sikerült az északnyugati őrház helyreállítása. Az eredeti lőréseket és a nyugati falon lévő kis ablakot vakolatba süllyesztett plexilappal mutatta be. Rekonstruálta boltozatkiváltás után az eredeti déli bejáratot, ez magával hozta a kései keleti ajtónyílás befalazását, mindkét oldalon tükörképzést hagyva.

                           Napjainkban felújítva. Fotó:China és társa 2009

 
Az 1983. év legfontosabb eredménye, hogy a lőréses körítőfal ugyan majdnem egy századdal fiatalabb, mint a későbbi hajdú városokban, de itt is XVI. századi alapokra emelték. A korai fal lerombolását az 1594. évi tatár támadáshoz köthetjük. G. Sándor Mária 1961. évi ásatása során Szoboszlón az erődfal alapozásának beásásában XV. századi, az eredeti járószint felett pedig XVI. századi kerámiát talált. A kulcslyuk alakú töréseket a szovátiak a Szeidi pasa pusztítása után renovált szoboszlói erődfal alapján készítették. De már „nem vették a áradtságot",
hogy körbástyákat építsenek. 1983. évi kutatásom során két egfigyelést is sikerült tenni. A feltehetően eredetileg szintén szögletes északkeleti őrházat még a keleti fal megszüntetése előtt ismeretlen időben teljesen lebontották. Ekkor építhették be azt a bolthajtásos nem túl mély pincét, melynek bejárata az északi kert felől van. A másik, a jelenlegi formáját 1857-1861. között elnyert templom északi falán a toronyhoz való csatlakozás közelében a leomlott vakolat alatt korábbi, a jelenleginél alacsonyabban lévő ablak mutatkozott. A falkutatásra azonban sem 1983-ban, sem a körítőfal 1984. évi befejező kutatási szakaszában nem volt anyagi támogatás. 1984. július 9-13. között kutattuk meg a délnyugati saroképítményt. Ezt az eredeti őrház leromlása után feltehetően a XVIII. század végén építették a körítő falhoz mellékfalazással. Csak az alsósorok egyidősek a nyugati fallal.
Az építmény délnyugati sarkán jól észlelhető volt egy lefaragott sarok támpillér. A parókia udvarára az utcai kaputól bevezető enyhén emelkedő járda szintje alatt 20 cm mélyen megtaláltuk a támpillér maradványát. Az épület múlt századi feljegyzések szerint granárium, gabonatároló volt. Déli fala melletti kutatóárkunkban 150 cm mélyen előkerült 10-16 cm széles alapkiszélesedés bizonyítja, hogy itt is védőfal állott. Az épület belsejében feltörtük a téglatörmelékre rakott betonpadlót és 130 cm-en felleltük a meszelt, döngölt agyag XVIII. századi padlót. Kibontottuk a keleti és északi falon a jelenlegi járószinthez közel eső nyílásokat. Nem ablakok, hanem eredetileg szellőző nyílások voltak. A déli fal ablaka már a feltört padlószinthez készült, amikor már nem granárium volt az építmény.
Megnyitása előtt a déli falon is a többi három falon megtalált tetőszint alatt elhelyezett szellőzőnyílás volt. Kutatásunk idején használt nyugati ajtó nem eredeti, a déli ablakkal egyidőben készült a belül emelt padlószinthez. Megtaláltuk a régebbi küszöbszintet is és az eredeti ajtó feletti teherhárító boltív is jól észlelhető volt. A kutatás befejezése után Geller Ferenc ezt az építményt is helyreállította, hangsúlyozottan úgy, hogy a nyugati faltól és az északnyugati őrháztól eltérő, későbbi építést jelezze. A három helyreállítási szakaszban végzett tervezési és művezetési munkájával vidékünk legépebben megmaradt erődített templom körítőfalát mentette meg. Az eredeti részletek szerény, átgondolt rekonstrukciójával élményszerűbbé tette századok ránk hagyott emlékét. A Megyei Műemléki Albizottság, az Országos Műemléki Felügyelőség és Hajdúszovát áldozatkészségét emelte ki ár. Angyal László a MAB elnöke a körítőfal emléktáblája 1985. október18-i leleplezésekor. A község vezetői és lakosai pedig mind a mai napig példamutató módon megbecsülik, megkímélik az építészeti és történelmi emléket.

                           Napjainkban felújítva. Fotó:China és társa 2009
 

Kissé furcsa, de az első ismert ostromot a második világháborúban szenvedte el az erődtemplom.

                                       A Németek által szétlőtt torony
 

A községtől 4 kilométerre állást foglaló német páncélosok tűz alá vették a templomtornyot, mivel úgy hitték, hogy a toronyba helyezkedtek el az orosz magas megfigyelők  A 39 méter magas templomtorony találatot kapott és ledőlt. Mindössze egy 15 méteres csonk maradt belőle A harcok alatt sok lövedék csapódott be a falu számos pontjára. Különösen a templom és a körülötte álló iskola kapott sok találatot. Az egyházközség jelentős anyagi veszteségeket
szenvedett. Benkő Károly helyettes lelkész 1945. szeptember 20-án kelt felmérése szerint a templomtorony pusztulásán túl az ablakok is mind megsemmisültek. Megrongálódott a tető és a bejárat. „Az orgona súlyos károkat szenvedett. Sípjait mind szétrombolták, letöredezték, billentyűit elpusztították , illetve súlyosan megrongálták. Elpusztultak az összes úrasztali terítők, több irodai berendezési tárgy, székek , lócák stb. elvesztek, az irattár teljesen szét van dúlva, itt is tetemes hiány jelentkezik. A parokiális könyvtárban is hiányok észlelhetők, de pontosan meg nem állapítható, mivel a könyvtárjegyzék is elveszett. Több értékes régi keletű születési, esketési és halálozási anyakönyv értesülésem szerint tűz martalékává vált  A templom erődfalába is számos lövedék fúródott.

                                         Szovát erődfala 1945-ben