A gáborjáni földvár

(Vár, földvár, kolostor, településnyom, temető)

Korszakok: Őskortól az Árpádkorig.

 

(A földvár a Berettyó gátjáról)

 

Szentpéterszeg, és Gáborján között feledésbe merülve vár sorsára az a földvár, amely egy ősi régen elpusztult monostort is rejteget magában. A helyszínen járva nyakig érő gaz fogadja az idetévedt kíváncsiskodókat. Ennél azért jóval többet érdemelne.

Gáborján első említése 1217-ből keltezik. A Szent Mihály tiszteletére szentelt Gábriel monostora apátja. A Zala megyei Gyovád nemzetség faluja, a nemzetségi monostorral, mely feltehetően bencés rendi volt. A megadományozott ős egy őskori eredetű földvárba telepedett, itt épült a monostor is. (Módy György Hajdú Bihar évszázadai Gáborján 284. old.)

 

 

Buka László a gáborjáni földvárról írja:

A gáborjáni földvár alig. észrevehető dombja ma a szentpéterszegi határ közvetlen közelében található. Egy mai erődítést sem lehetne jobb helyre telepíteni, mint ezt. A vár természeti meghatározottsága alapvető jelentőségű. Korát nemigen tudjuk, a régészeti leletek és a vár alapkaraktere (ti., hogy köralapú) várhatóan választ ad majd erre a kérdésre is.

Építői igen gondosan alakították ki. A Berettyó folyó hajdani egyik ős-medre ugyanis kb. 270 fokban védte a körsáncokat és egyben a védmű árkait is jelentette. Északkelettől egészen északnyugatig a déli irányon keresztül megtámadhatatlan az erődítés. A maradék "nyitott" terület, azaz észak felől is csak néhány száz, méteres szabad, viszonylag, száraz terület lehetett a támadók felvonulási terepe, ha el akarták foglalni a földvárat, vagy sarcolni, kiéheztetni próbálták a bent lévőket. Ez sem vezethetett viszont eredményre, mert a bentlévők két másik irányban is gyorsan elérhették a folyót, s máris elmenekülhettek vagy fogadhatták az utánpótlást. A vár úgy települt a Berettyó mellé, hogy mindkét kijárata közvetlenül a folyóra nyílt: a földmű egy félsziget legkeskenyebb területén van, ahol szoros övként köti össze a folyó két mederszakaszát.

A várnak valószínűleg nem az volt az elsődleges funkciója, hogy egy pontosan behatárolható területet védjen, inkább háború, járvány vagy éppen áradás esetén a tágabb környék lakosságát fogadta be ideiglenesen. Lakossága, katonai védelme nem lehetett túl nagy létszámú sohasem. Inkább egy mai értelemben vett falucska volt. Környezetében sok földvár volt, amelyek hasonló feladatokat láthattak el.

A Berettyó-menti földvárak a kurgánokhoz hasonlóan, vagy kiegészülve velük egy hírlánc elemei is lehettek, s a rendkívül gazdag vízjárás "áthidalását", átjárását is biztosították. Volt hely (Esztár - Pocsaj - Kismarja háromszög), ahol 20 km²-en belül öt (!) földvár is "működhetett" egyszerre. Ezek megfigyelőhelyek lehettek. Feltételezhetjük, hogy az itteni őrség feladata volt pl. a vizek folytonos figyelése, a csatornák, Ördög-árkok és a fokok működésének felügyelete, a halmokon való hírlánc biztosítása, a népesség ideiglenes összevonása háborúk, járványok, ünnepek, stb. idején. A földvárak, melyek nevükkel ellentétben nemcsak földből, hanem fából is épültek, a környezetük csomópontjai lehettek. Ezt az is megerősíti, hogy a történelem későbbi korszakaiban általában falvak és monostorok is települtek rá, illetve mellé. A gáborjáni földvár folyamatban lévő régészeti kutatása bizonyára sok kérdésre választ fog adni, s remélhetően ezt követően elkészülhet a terület rekonstrukciója és helyreállítása is. (Bihari falvak 1. Örökségünk — Gáborján, Hencida, Szentpéterszeg. Szerk. Rácz, Zoltán, Debrecen, 1996.)

 

 

(A földvár poziciója műholdképről)

 

Amatőr ásatás története a Korhány-halmon, és a Gáborjáni földvárban:

Amikor kubikolni jártam, lettem figyelmes a fődbelévő mindenekre. A nászam, a sógorom apja hívott a Kórhánhalomra. Leszkai képviselővel meg annak az apjával beszíltünk errül. Azok támogatták, bisztatták, hogy a kubikus bandával megkutassuk a dombot. Engem mán azelőtt is vittek az öregek ásni. Akkor tanátam ki a fúrót, amit magoknak is szeretném ha hasznokra lenne. Ezzel furkásztam asztán a fődet. Ez a fúró vastagságra olyan mint a ceruza, a vígé olyan mint a penna, erős vasdrótból van. A penna vígé ki van hegyezve, hogy a fődbe jól forogjon, utánna ki lehessen könnyen húszni. Felúl meg van hajtva hogy forgatni lehessen. Olyan másfélméter hosszúkat csiná. A domb tetején ákácerdő vót. Én működtem a fúrómmal, asztán amikor az mutatta hogy hol, ástunk. Tanátunk csontvísőt, csuprokat, kőkalapácsot, bronzbólvaló miegymást. Tanátunk egy gyerek csontjait is, de nem vettük komolyan, az kikerült. De a kincset nem tanátuk meg, pízt se. Leszkai képviselő asztán a debreceni múzeumból régészt hívott, aki a szíp java dogokat oda bevitte. De mi mán mind tartottunk meg észt ászt magunknak. Mán nem tudom hová lett, a gyerekek is jáccottak vele. Leszkaitúl mekkértük hogy nízzük meg ászt is, mi lehet ez a fődvár, a gáborjáni-péterszegi fődvár. Hátha még írtíkesebb van benne mint a Kórhán-halomba. Ide asztán kimentem másodmagammal. Öreg Boros Istvánnak hittak a cimborát. Ide csinátam egy fúróeszközt, vastagabbat de olyat mint a másik. Maguknak is jó lenne, mindent meglelnének, nem kellene annyi fődet elásni. Furkásztam, többfíle épületfundamentumra is tanátam. Olyan téglák, kövek vótak, hogy lehetett látni hogy megy a fal. Kisőbb rátanátam egy szénsalakból vert útra, azon akartam megindulni és megállapítottam, hogy a dombnak az a része halottasház, szóval sírok vannak ott. Vót ilyen több is. Az egyikben egy guzsorított nőszemély csontját tanátuk. A többiek olyan nígy-öt tégla közt vótak, hát úgy hogy koporsószerüen téglába vótak elhelyezve. Ezeknél a csontvázaknál nem tanátunk semmifélét. Csuprot se. Leszkai asztán betiltotta, mert az Újfaluból való Reszegivel haragba vótak és fiit hogy az bejelenti az ásást. Be is jelentette mán. A téglát elvittük magunkkal amit kiástunk. Az egíszet nekünk adta Leszkai, onnan hazahosztuk. Egycolos tégla, az vót a fődbe. Azóta nem ástam ezen a helyen. (Módy György A Kórhánhalom és a gáborjáni-péterszegi földvár megásása Déri évkönyv 1974)

 

Ásatás a herpályi Földváron és más őstelepeken. Déri múzeum évkönyve:

Debrecen város múzeuma Déri Frigyes főkormánytanácsos költségén e hó 17-én már harmadízben szállott ki a berettyóújfalui határon fekvő herpályi Földvárhoz, hogy az ottani kő- és bronzkori emlékeket rejtő őstelep feltárását folytassa. Esőzések és napszámosok hiánya miatt az ásatást vezető múzeumi kiküldöttek csupán három napig dolgozhattak. De még így is számos tárggyal szaporodott a Földvárról előkerült régiségek száma.
Zoltai és Sőregi azokat a napokat, amelyeken az ásatások szüneteltek, a környéken új lelőhelyek felderítésére használták fel. Ilyenekben a Berettyó mindkét partja meglepően bővelkedik.
Az Árpádkori eredetű herpályi csonkatornyon kívül fölkeresték a herpályi híres pazstudon lelőhelyét, Herpályfalva középkori templomának helyét, amelyet téglák és emberi csontok jelölnek; közvetlen Péterszeg alatt a szépen domborodó Kovadombot, amely szintén gazdag őstelepnek látszik , valamint odébb keletre Gáborján határában egy másik Földvár nevű pogánykori erődítményt, a holt Berettyó egyik szűk kanyarulatában. Ez 150—160 lépés átmérőjű, kör alakú hatalmas sánc, melynek belsejében őskori cserepekkel vegyest középkori tipusu téglák és márványkő darabok találhatók. Utóbbiak talán a XIII. században virágzott Gábrián monostorának, vagy az itten körül élt Tótfalu templomának maradványai.

 

A Földvárban 1995-96-ban kutatott és feltárt monostor építése a XII. század végére tehető. — 1285-1405 között a debreceni uradalom tartozéka. A váradi püspöki és a pápai tizedjegyzékekben az apátot és a falu papját megtaláljuk. — 1340: említik Boldogasszony tiszteletére emelt egyházát. — 1405: utoljára említik a monostort.— 1405 után a Debreceni család leányági leszármazottaié: Héderváry, Szécsi, Domoszlói családoké. — 1476: Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébet visszavásárolta (a 656. oldalhoz). 8. Gáborjánra, de Hencidára és Szentpéterszegre is lásd: Bihari falvak 1. Örökségünk — Gáborján, Hencida, Szentpéterszeg. (Szerk. Rácz, Zoltán, Debrecen, 1996.) — M. Nepper Ibolya ásatási jelentései a gáborjáni Földvár kutatásáról. Déri Múzeum Rég. Gyűjt. Adattára, 368-97.

 

Módy György Gáborjánról:

IV. László 1285. június 13-án Hortobágyon kelt oklevelében hagyta jóvá, hogy Barsa nembeli Lóránt erdélyi vajda és testvérei Gáborján falut a monostorral és a hozzá tartozó Keresztúr és Szentpéterszeg egyházaival örökös jogon és visszavonhatatlanul átadják a „rokonuk"-nak mondott Rophoin bánnak. Egy 1329. évi oklevélből tudjuk meg, hogy  IV. László a Gáborjánnál a Berettyó hídján szedett vámot is Rophoinnak adományozta.

A Debreceni család egyik legrégebbi Bihar megyei birtoka is per alatt állott az 1330-as évek végén. Gáborjánmonostorát Keresztúrral és Szentpéterszeggel s Gáborján falu Berettyón való hídvámjával együtt még Rophoin nyerte el 1285-ben a Barsa nembeliektől, IV. László jóváhagyásával. Bizonyos, hogy a Gyovad nem ősi birtoka a nemzetségi monostorral együtt nem a Gyovadok beleegyezésével került Rophoin, majd Dózsa kezére. A nádor halála után indíthattak pert. Ez 1340-ben azzal ért véget, hogy Debreceni Jakab és Pál Gáborjánt, a monostor kegyuraságát, a faluban levő Boldogasszony egyházával és a Berettyó hídján szedett vámmal örökre megváltják Gyovadi Gergelytől és Miklóstól 300 bécsi márkáért. Ezt a Dózsa-fiak 1341. év elején a székesfehérvári káptalan előtt kifizették, erről oklevelet állíttattak ki, melyet a váradi káptalannál is átírattak.

(A második katonai térképen)

A váradi káptalan 1318. május 1-én kelt okleveléből tudjuk meg, hogy a halálos beteg Rophoin a káptalan megbízottja, Máté gáborjáni pap, Egyed karpap, a káptalan jegyzője András mester és még több jelenlévő előtt végrendeletében egyebek között úgy rendelkezett, hogy a Bihar megyei Tursámson birtokát az ott lévő Szűz Mária tiszteletére emelt egyházzal feleségének Kata nembeli Rafael leánya Katalinnak adja hozománya és jegyajándéka fejében. Ezt az adományt a Rophoin temetése napján személyesen jelenlévő testvére (tévesen M. Gy.) Dózsa mester fiaival Miklóssal, Jakabbal, Pállal és Andrással együtt jóváhagyta. Az oklevelet úgy értelmezhetjük, hogy a bárót Gáborjánban érte a halál, felesége bizonyára vele volt. Temetése is a gáborjáni monostorban történt. A király ellen lázadó Barsa és Ákos nembeliek valamint szövetségeseik felett 1316-1317. évi harcokban győztes hadvezér Dózsa ekkor szabolcsi és bihari ispán, öt megye királybírája, majd július elejétől erdélyi vajda. Fiai közül az apja nevét viselő Dózsa nem volt jelen a temetésen, Miklósra nincs családtörténeti adatunk mint Dózsa fiára. Esetleg Pál legidősebb fiára gondolhatunk, mert őt hívták Miklósnak, de az életkori rend miatt ez kevésbé valószínű.

 

(A földvár belsejében nyakig ér a gaz)

 

Osváth Pál könyvében ezt írta:

 

„ A honfoglaláskor e helység határában tótok lakhattak, ezt mutatja legalább a határ szentpéterszegi erdőhöz nyúló most Leszkai Gyula birtokában lévő partos részének, - hol az épület helyei ma is kivehetők, - Tótfalu elnevezése. E helyen az eke minduntalan cserepeket fordít fel, de találnak némelyszer régi korból maradt pénzeket is. A Tótfaluhoz közel esik itt a Földvár, mely hogy kik által mikor építtetett, nincs reá adatunk, de a hagyomány, és ma is jól kivehető romjai után hihetjük, hogy az még a XVI. század viharaiban is használtatott. . . a szigeten arany gyűrűk is találtatták . . . " „egyéb iránt mi után e vidéken római pénzek hamvvedrek nagy mérvben találhatók, az is lehető, hogy e gyürük az egykor itt élt s halt római lovagok tulajdonai voltak."  „E század első negyedében a földvár helyén kincskeresők egy nagy kő koporsót találtak, de fedelén az irást nem tudták elolvasni. Ezen régi emlék állítólag a nemzeti múzeumba küldetett….

 

 

K. Nagy Sándor munkájában a következőket írja:

 

„A váncsodi és péterszegi határok összeszögellésénél levő Földvár is elpusztult majdnem egészen. Valószínű, hogy a régi monostor ezen a helyen állott s későbben azt alakították át várrá -, de az sem lehetetlen, hogy maga a monostor is valami régi római vár romjain épült, mire engednek következtetni az itt talált régiségek."

 

Bunyitai Vince a nagyváradi püspökségi munkájában Gáborjánról:

 

„ . . . ez kétségkívül a Berettyó ama fél szigetére teendő, hol a váncsodi és szent-péterszegi
határok összeszögellenek s mely helyet ma is Földvárnak nevez a nép. Földvár mellett az elpusztult Tótfalu nyomai ma is meglátszanak s az 1405-iki osztály levél nyilván mondja, hogy Tótfalu a monostor mellett állt…”

 

M. Nepper Ibolya A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok régészeti tevékenysége 1999 gáborján földvár

 

A Földvár-dűlőben, a Holt-Berettyó partján a 0102/2 helyrajzi számú terület év tizedek óta történeti-régészeti védett területként szerepelt s mint ilyen a telekkönyvi bejegyzése is megtörtént. 1994-ben a terület, mint pedagógus illetményföld, kukoricával volt bevetve s ezt megelőzően a területen mélyszántást végeztek a föld használója szerint. 1995 tavaszán a letört kukorica beszántása után a falu polgármestere és jegyzője a fent említett területről nagy mennyi ségű cserép, embercsont és téglatöredék előkerülését jelentette be a Déri Múzeumba. Az Árpád kori edénytöredékek és habarcsos tégla alapján elkezdődött a Gáborján falu mellett épült, az Árpád-kori birtokos Gyovad nemzetség 1217-ben már írott forrásban szereplő, és egy földvár közepén épült monostorának felkutatása. 1995. évben elkezdtük a monostort körülvevő sánc átvágását. Az első sánc átvágás második ásó nyomából későbronzkori tőr homokkőből készített kétoldalas öntőformája került elő.

A munkálatok 1996-ban is folytatódtak, s ennek eredményeképpen a gáborjáni XII. századi nemzetségi monostor épületegyüttesének pontos elhelyezkedése és kiterjedése tisztázódott. A jól követhető alapozásmaradványok - annak ellenére, hogy a korábbi géppel végzett földeihordás jelentős kárt okozott - lehetővé tették a kolostor, a hozzá tartozó körtemplom építésének, valamint a kolostorudvaron belüli és a falakon kívüli téglakeretes sírok időbeli viszonya megállapítását. Kitűnt, hogy a kolostort és a templomot egyszerre építették. Megismertük az alapozás technikáját is. Sárga agyag döngölésbe szabályos rendben ép, egész téglákat helyeztek el három sorban, közöttük szintén agyagdöngölés volt. Az alapozás átlagos szélessége 120cm, átlagos megfigyelhető mélysége 80 cm volt. A falusi templomokétól elütő, szokatlanul erős és gondos alapozás bizonyítja, hogy itt komoly épületeket emeltek. A kolostorépület fellelt négy helyiségéből egy kitűnik jelentős méreteivel. Bizonyosan refektórium volt.

(A Habsburg birodalom kataszteri térképén)

 

(Gáborján 1803-ban)