A gáborjáni
földvár
(Vár,
földvár, kolostor, településnyom, temető)
Korszakok:
Őskortól az Árpádkorig.
(A földvár a Berettyó gátjáról)
Szentpéterszeg, és Gáborján között feledésbe
merülve vár sorsára az a földvár, amely egy ősi régen elpusztult monostort is
rejteget magában. A helyszínen járva nyakig érő gaz fogadja az idetévedt
kíváncsiskodókat. Ennél azért jóval többet érdemelne.
Gáborján első említése 1217-ből keltezik. A
Szent Mihály tiszteletére szentelt Gábriel monostora apátja. A Zala megyei
Gyovád nemzetség faluja, a nemzetségi monostorral, mely feltehetően bencés
rendi volt. A megadományozott ős egy őskori eredetű földvárba telepedett, itt
épült a monostor is. (Módy György Hajdú Bihar évszázadai Gáborján 284. old.)
Buka László a
gáborjáni földvárról írja:
A gáborjáni földvár alig. észrevehető dombja ma a szentpéterszegi határ
közvetlen közelében található. Egy mai erődítést sem lehetne jobb helyre
telepíteni, mint ezt. A vár természeti meghatározottsága alapvető jelentőségű.
Korát nemigen tudjuk, a régészeti leletek és a vár alapkaraktere (ti., hogy
köralapú) várhatóan választ ad majd erre a kérdésre is.
Építői igen gondosan alakították ki. A Berettyó folyó hajdani egyik
ős-medre ugyanis kb. 270 fokban védte a körsáncokat és egyben a védmű árkait is
jelentette. Északkelettől egészen északnyugatig a déli irányon keresztül
megtámadhatatlan az erődítés. A maradék "nyitott" terület, azaz észak
felől is csak néhány száz, méteres szabad, viszonylag, száraz terület lehetett
a támadók felvonulási terepe, ha el akarták foglalni a földvárat, vagy
sarcolni, kiéheztetni próbálták a bent lévőket. Ez sem vezethetett viszont
eredményre, mert a bentlévők két másik irányban is gyorsan elérhették a folyót,
s máris elmenekülhettek vagy fogadhatták az utánpótlást. A vár úgy települt a
Berettyó mellé, hogy mindkét kijárata közvetlenül a folyóra nyílt: a földmű egy
félsziget legkeskenyebb területén van, ahol szoros övként köti össze a folyó
két mederszakaszát.
A várnak valószínűleg nem az volt az elsődleges funkciója, hogy egy
pontosan behatárolható területet védjen, inkább háború, járvány vagy éppen
áradás esetén a tágabb környék lakosságát fogadta be ideiglenesen. Lakossága,
katonai védelme nem lehetett túl nagy létszámú sohasem. Inkább egy mai
értelemben vett falucska volt. Környezetében sok földvár volt, amelyek hasonló
feladatokat láthattak el.
A Berettyó-menti földvárak a kurgánokhoz hasonlóan, vagy kiegészülve velük
egy hírlánc elemei is lehettek, s a rendkívül gazdag vízjárás
"áthidalását", átjárását is biztosították. Volt hely (Esztár - Pocsaj
- Kismarja háromszög), ahol 20 km2-en belül öt (!) földvár is
"működhetett" egyszerre. Ezek megfigyelőhelyek lehettek.
Feltételezhetjük, hogy az itteni őrség feladata volt pl. a vizek folytonos
figyelése, a csatornák, Ördög-árkok és a fokok működésének felügyelete, a
halmokon való hírlánc biztosítása, a népesség ideiglenes összevonása háborúk,
járványok, ünnepek, stb. idején. A földvárak, melyek nevükkel ellentétben
nemcsak földből, hanem fából is épültek, a környezetük csomópontjai lehettek.
Ezt az is megerősíti, hogy a történelem későbbi korszakaiban általában falvak
és monostorok is települtek rá, illetve mellé. A gáborjáni földvár folyamatban
lévő régészeti kutatása bizonyára sok kérdésre választ fog adni, s remélhetően
ezt követően elkészülhet a terület rekonstrukciója és helyreállítása is. (Bihari falvak 1. Örökségünk — Gáborján, Hencida, Szentpéterszeg. Szerk. Rácz, Zoltán, Debrecen, 1996.)
(A földvár poziciója műholdképről)
Amatőr
ásatás története a Korhány-halmon, és a Gáborjáni földvárban:
Amikor kubikolni jártam, lettem
figyelmes a fődbelévő mindenekre. A nászam, a sógorom apja hívott a
Kórhánhalomra. Leszkai képviselővel meg annak az apjával beszíltünk errül. Azok
támogatták, bisztatták, hogy a kubikus bandával megkutassuk a dombot. Engem mán
azelőtt is vittek az öregek ásni. Akkor tanátam ki a fúrót, amit magoknak is
szeretném ha hasznokra lenne. Ezzel furkásztam asztán a fődet. Ez a fúró
vastagságra olyan mint a ceruza, a vígé olyan mint a penna, erős vasdrótból
van. A penna vígé ki van hegyezve, hogy a fődbe jól forogjon, utánna ki
lehessen könnyen húszni. Felúl meg van hajtva hogy forgatni lehessen. Olyan
másfélméter hosszúkat csiná. A domb tetején ákácerdő vót. Én működtem a
fúrómmal, asztán amikor az mutatta hogy hol, ástunk. Tanátunk csontvísőt,
csuprokat, kőkalapácsot, bronzbólvaló miegymást. Tanátunk egy gyerek csontjait
is, de nem vettük komolyan, az kikerült. De a kincset nem tanátuk meg, pízt se.
Leszkai képviselő asztán a debreceni múzeumból régészt hívott, aki a szíp java
dogokat oda bevitte. De mi mán mind tartottunk meg észt ászt magunknak. Mán nem
tudom hová lett, a gyerekek is jáccottak vele. Leszkaitúl mekkértük hogy nízzük
meg ászt is, mi lehet ez a fődvár, a gáborjáni-péterszegi fődvár. Hátha még
írtíkesebb van benne mint a Kórhán-halomba. Ide asztán kimentem másodmagammal.
Öreg Boros Istvánnak hittak a cimborát. Ide csinátam egy fúróeszközt,
vastagabbat de olyat mint a másik. Maguknak is jó lenne, mindent meglelnének,
nem kellene annyi fődet elásni. Furkásztam, többfíle épületfundamentumra is
tanátam. Olyan téglák, kövek vótak, hogy lehetett látni hogy megy a fal. Kisőbb
rátanátam egy szénsalakból vert útra, azon akartam megindulni és
megállapítottam, hogy a dombnak az a része halottasház, szóval sírok vannak
ott. Vót ilyen több is. Az egyikben egy guzsorított nőszemély csontját tanátuk.
A többiek olyan nígy-öt tégla közt vótak, hát úgy hogy koporsószerüen téglába
vótak elhelyezve. Ezeknél a csontvázaknál nem tanátunk semmifélét. Csuprot se.
Leszkai asztán betiltotta, mert az Újfaluból való Reszegivel haragba vótak és
fiit hogy az bejelenti az ásást. Be is jelentette mán. A téglát
elvittük magunkkal amit kiástunk. Az egíszet nekünk adta Leszkai, onnan
hazahosztuk. Egycolos tégla, az vót a fődbe. Azóta nem ástam ezen a helyen.
(Módy György A Kórhánhalom és a gáborjáni-péterszegi földvár megásása Déri évkönyv
1974)
Ásatás a
herpályi Földváron és más őstelepeken. Déri múzeum
évkönyve:
Debrecen város múzeuma Déri Frigyes
főkormánytanácsos költségén e hó 17-én már harmadízben szállott ki a
berettyóújfalui határon fekvő herpályi Földvárhoz, hogy az ottani kő- és bronzkori emlékeket rejtő őstelep
feltárását folytassa. Esőzések és napszámosok hiánya miatt az ásatást vezető
múzeumi kiküldöttek csupán három napig dolgozhattak. De még így is számos
tárggyal szaporodott a Földvárról előkerült régiségek száma.
Zoltai és Sőregi azokat a napokat, amelyeken az ásatások
szüneteltek, a környéken új lelőhelyek felderítésére használták fel. Ilyenekben
a Berettyó mindkét partja meglepően bővelkedik.
Az Árpádkori eredetű herpályi csonkatornyon kívül fölkeresték
a herpályi híres pazstudon lelőhelyét, Herpályfalva középkori templomának
helyét, amelyet téglák és emberi csontok jelölnek; közvetlen Péterszeg alatt a
szépen domborodó Kovadombot, amely szintén gazdag őstelepnek látszik , valamint
odébb keletre Gáborján
határában egy másik Földvár
nevű pogánykori erődítményt, a holt Berettyó egyik szűk kanyarulatában. Ez
150—160 lépés átmérőjű, kör alakú hatalmas sánc, melynek belsejében őskori
cserepekkel vegyest középkori tipusu téglák és márványkő darabok találhatók.
Utóbbiak talán a XIII. században virágzott Gábrián monostorának, vagy az itten
körül élt Tótfalu templomának maradványai.
A Földvárban 1995-96-ban kutatott és feltárt monostor építése a XII. század
végére tehető. — 1285-1405 között a debreceni uradalom tartozéka. A váradi
püspöki és a pápai tizedjegyzékekben az apátot és a falu papját megtaláljuk. —
1340: említik Boldogasszony tiszteletére emelt egyházát. — 1405: utoljára
említik a monostort.— 1405 után a Debreceni család leányági leszármazottaié: Héderváry,
Szécsi, Domoszlói családoké. — 1476: Hunyadi Jánosné Szilágyi Erzsébet
visszavásárolta (a 656. oldalhoz). 8. Gáborjánra, de Hencidára és Szentpéterszegre is lásd: Bihari falvak 1.
Örökségünk — Gáborján, Hencida, Szentpéterszeg. (Szerk. Rácz, Zoltán, Debrecen, 1996.)
— M. Nepper Ibolya ásatási jelentései a gáborjáni Földvár kutatásáról. Déri Múzeum Rég. Gyűjt. Adattára, 368-97.
Módy
György Gáborjánról:
IV. László 1285. június 13-án
Hortobágyon kelt oklevelében hagyta jóvá, hogy Barsa nembeli Lóránt erdélyi
vajda és testvérei Gáborján falut a monostorral és a hozzá tartozó Keresztúr és Szentpéterszeg egyházaival örökös
jogon és visszavonhatatlanul átadják a „rokonuk"-nak mondott Rophoin
bánnak. Egy 1329. évi oklevélből tudjuk meg, hogy IV. László a Gáborjánnál a Berettyó hídján szedett
vámot is Rophoinnak adományozta.
A Debreceni család egyik legrégebbi Bihar megyei birtoka
is per alatt állott az 1330-as évek végén. Gáborjánmonostorát Keresztúrral és
Szentpéterszeggel s Gáborján
falu Berettyón való hídvámjával együtt még Rophoin nyerte el 1285-ben a Barsa
nembeliektől, IV. László jóváhagyásával. Bizonyos, hogy a Gyovad nem ősi
birtoka a nemzetségi monostorral együtt nem a Gyovadok beleegyezésével került Rophoin, majd
Dózsa kezére. A nádor halála után indíthattak pert. Ez 1340-ben azzal ért
véget, hogy Debreceni Jakab és Pál Gáborjánt, a monostor
kegyuraságát, a faluban levő Boldogasszony egyházával és a Berettyó hídján
szedett vámmal örökre megváltják Gyovadi Gergelytől és Miklóstól 300 bécsi
márkáért. Ezt a Dózsa-fiak 1341. év elején a székesfehérvári káptalan előtt
kifizették, erről oklevelet állíttattak ki, melyet a váradi káptalannál is
átírattak.
(A második katonai térképen)
A váradi káptalan 1318. május 1-én
kelt okleveléből tudjuk meg, hogy a halálos beteg Rophoin a káptalan
megbízottja, Máté gáborjáni pap, Egyed karpap, a káptalan jegyzője András mester és még több
jelenlévő előtt végrendeletében egyebek között úgy rendelkezett, hogy a Bihar
megyei Tursámson birtokát az ott lévő Szűz Mária tiszteletére emelt egyházzal
feleségének Kata nembeli Rafael leánya Katalinnak adja hozománya és
jegyajándéka fejében. Ezt az adományt a Rophoin temetése napján személyesen
jelenlévő testvére (tévesen M. Gy.) Dózsa mester fiaival Miklóssal, Jakabbal,
Pállal és Andrással együtt jóváhagyta. Az oklevelet úgy értelmezhetjük, hogy a
bárót Gáborjánban érte a
halál, felesége bizonyára vele volt. Temetése is a gáborjáni
monostorban történt. A király ellen lázadó Barsa
és Ákos nembeliek valamint szövetségeseik felett 1316-1317. évi harcokban
győztes hadvezér Dózsa ekkor szabolcsi és bihari ispán, öt megye királybírája,
majd július elejétől erdélyi vajda. Fiai közül az apja nevét viselő Dózsa nem
volt jelen a temetésen, Miklósra nincs családtörténeti adatunk mint Dózsa
fiára. Esetleg Pál legidősebb fiára gondolhatunk, mert őt hívták Miklósnak, de
az életkori rend miatt ez kevésbé valószínű.
(A földvár belsejében nyakig ér a gaz)
Osváth
Pál könyvében ezt írta:
„ A honfoglaláskor e helység határában
tótok lakhattak, ezt mutatja legalább a határ szentpéterszegi erdőhöz nyúló most Leszkai Gyula birtokában lévő
partos részének, - hol az épület helyei ma is kivehetők, - Tótfalu elnevezése.
E helyen az eke minduntalan cserepeket fordít fel, de találnak némelyszer régi
korból maradt pénzeket is. A Tótfaluhoz közel esik itt a Földvár, mely hogy kik
által mikor építtetett, nincs reá adatunk, de a hagyomány, és ma is jól
kivehető romjai után hihetjük, hogy az még a XVI. század viharaiban is használtatott. . .
a szigeten arany gyűrűk is találtatták . . . " „egyéb iránt mi után e
vidéken római pénzek hamvvedrek nagy mérvben találhatók, az is lehető, hogy e
gyürük az egykor itt élt s halt római lovagok tulajdonai voltak." „E század első negyedében a földvár helyén kincskeresők
egy nagy kő koporsót találtak, de fedelén az irást nem tudták elolvasni. Ezen
régi emlék állítólag a nemzeti múzeumba küldetett….
K.
Nagy Sándor munkájában a következőket írja:
„A váncsodi és péterszegi határok
összeszögellésénél levő Földvár is elpusztult majdnem egészen. Valószínű, hogy
a régi monostor ezen a helyen állott s későbben azt alakították át várrá -, de
az sem lehetetlen, hogy maga a monostor is valami régi római vár romjain épült,
mire engednek következtetni az itt talált régiségek."
Bunyitai
Vince a nagyváradi püspökségi munkájában Gáborjánról:
„ . . . ez kétségkívül a Berettyó ama
fél szigetére teendő, hol a váncsodi és szent-péterszegi
határok összeszögellenek s mely helyet ma is
Földvárnak nevez a nép. Földvár mellett az elpusztult Tótfalu nyomai ma is
meglátszanak s az 1405-iki osztály levél nyilván mondja, hogy Tótfalu a
monostor mellett állt…”
M. Nepper
Ibolya A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok régészeti tevékenysége 1999 gáborján
földvár
A Földvár-dűlőben, a Holt-Berettyó
partján a 0102/2 helyrajzi számú terület év tizedek óta történeti-régészeti
védett területként szerepelt s mint ilyen a telekkönyvi bejegyzése is megtörtént.
1994-ben a terület, mint pedagógus illetményföld, kukoricával volt bevetve s
ezt megelőzően a területen mélyszántást végeztek a föld használója szerint.
1995 tavaszán a letört kukorica beszántása után a falu polgármestere és
jegyzője a fent említett területről nagy mennyi ségű cserép, embercsont és
téglatöredék előkerülését jelentette be a Déri Múzeumba. Az Árpád kori
edénytöredékek és habarcsos tégla alapján elkezdődött a Gáborján falu mellett
épült, az Árpád-kori birtokos Gyovad nemzetség 1217-ben már írott forrásban
szereplő, és egy földvár közepén épült monostorának felkutatása. 1995. évben
elkezdtük a monostort körülvevő sánc átvágását. Az első sánc átvágás második
ásó nyomából későbronzkori tőr homokkőből készített kétoldalas öntőformája
került elő.
A munkálatok 1996-ban is folytatódtak,
s ennek eredményeképpen a gáborjáni XII. századi nemzetségi monostor
épületegyüttesének pontos elhelyezkedése és kiterjedése tisztázódott. A jól
követhető alapozásmaradványok - annak ellenére, hogy a korábbi géppel végzett
földeihordás jelentős kárt okozott - lehetővé tették a kolostor, a hozzá
tartozó körtemplom építésének, valamint a kolostorudvaron belüli és a falakon
kívüli téglakeretes sírok időbeli viszonya megállapítását. Kitűnt, hogy a
kolostort és a templomot egyszerre építették. Megismertük az alapozás
technikáját is. Sárga agyag döngölésbe szabályos rendben ép, egész téglákat helyeztek
el három sorban, közöttük szintén agyagdöngölés volt. Az alapozás átlagos
szélessége 120cm, átlagos megfigyelhető mélysége 80 cm volt. A falusi
templomokétól elütő, szokatlanul erős és gondos alapozás bizonyítja, hogy itt
komoly épületeket emeltek. A kolostorépület fellelt négy helyiségéből egy
kitűnik jelentős méreteivel. Bizonyosan refektórium volt.
(A Habsburg birodalom kataszteri térképén)
(Gáborján 1803-ban)