Hajdú-Bihari várak, erődítések: június 2023

"Csapszékpart falai"

A Gáborjáni földvár

A Főldvár-dűlőben a Holt-Berettyó által körbefogott területen található a gáborjáni földvár. Őseink kiváló helyválasztása volt a letelepedésre, hiszen a folyó élelmet, és védelmet adott a mindenkori támadókkal szemben. Sáncai, és a 96-os ásatás félbehagyott sáncátvágásának mély sebei még máig látszanak.

"A gáborjáni földvár belülről, a fák közt rejtőzködő monostorral"

Hol volt az Eklézsia, és Apátság?

Osváth Pál Bihar Sárrétkutató 1875-ben megjelent művében adatokat szolgáltat Gáborjánmonostoráról „Szt Gáborról czimzett Eklézsia és Apátság” , azonban a monostor helyét nem említi. K. Nagy Sándor 1888-ban: „A váncsodi és péterszegi határok összeszögellésénél levő Földvár is elpusztult majdnem egészen. Valószínű, hogy a régi monostor ezen a helyen állott, s később azt alakították át várrá, de az sem lehetetlen, hogy maga a monostor is valami régi római vár romjain épült, mire engednek következtetni az itt talált régiségek”. Zoltai Lajos és Söregi János 1922-ben felkereste, és felmérte a gáborjáni földvárat. „…Mindenütt középkori tégladarabokat, márványtöredékeket. ős, és középkori cserepeket lehetett szétszórtan látni. Középen állhatott a templom.” 1995-ben egy mélyszántást követően Árpád-kori cserép, tégla, és embercsont maradványok kerültek felszínre. Ekkor kezdődött a földvár ölelésében megtalált 1217-ben írott formában már említett Zala megyéből ideszármazó Gyovád-nemzetség feltehetően Bencés rendi monostorának kutatása. 1996-ban tovább folytatódott a kutatás, amely tisztázta a Szent Mihály tiszteletére szentelt monostor, és egy körtemplom alapfalait is. A nemzetségi monostorból 21 sírt tártak fel, a falakból ma már csak tégla és habarcstörmelék látszik.

Ősi Körtemplom a monostoron belül

„..templom van ott körös templom fényt szült ott a Bódogasszony...” Bodnár István gyűjtéséből

A Kárpát medencében az Árpádok korában (vagy már akár előtte is) több kör alakú szentélyt építettek, amelyből máig nagyon kevés maradt fent. A körtemplom alapja a monostor közepén szépen kirajzolódik most is, és az elmaradt állagmegóvásnak köszönhetően mai napig pusztul.

„A magyar nimród-hagyománynak és a Kárpát-medencében még fellelhető körtemplomoknak bizonyítottan szoros kapcsolata van egymással...” Tóth László István

A néphit szerint:

„…valamikor régen, amikor Gáborján még nem is volt, ezen a helyen Tóthfalu állott. Az emberek azt beszélik, hogy itt a földvárban pincék és nagy lyukak vannak. Egy ilyen kiásott nagy lyukba követ dobtak és csak úgy zakatolt benne, mire a fenekére ért”

Egy másik földvár? Csapszékpart őskori erődített telep.

A gáborjáni földvártól 200 méterre keletre az Ó-Berettyó partján volt egy őskori erődített telep, mai nevén Gáborján-Csapszékpart. A bronzkori Tell kettős sáncrendszere ma is kitűnően megfigyelhető. Három oldalról helyenként a 3 méteres magasságot is meghaladó sánc található. Az Északi egyetlen támadható oldalt többlépcsős sáncrendszer védte, amely halványan, de máig látható. Ásatására 1972-ben került sor.

Gáborján környékén, valamint a Berettyó-völgyében több őskori földvár, és halom található, talán még rejtőzködve felfedezetlenül is. Kutatásuk nagyon fontos lenne.

Részlet Hajdú Bihari múzeum régészeti tevékenysége DMÉ 1999:

1972. jún. 12—30. között az alföldi teli-kutató program első feltárása volt a gáborjáni
szondázó ásatás. A csapszékparti telep a gáborjáni temetőtől az élő Berettyó gátjához ve
zető út nyugati oldalán terül el. Ma akácossal van betelepítve — kb. a 40-es évek óta, azon
ban korábban szántották a területet — Leszkay birtok — de körülbelül itt állt — nem a
halmon, mert ott nyomát nem leltük — az egykori vámház is. A lelőhely nevéből ítélve
— mely újabb keletű lehet, mert a korábbi leírások (Römer, K.Nagy, Osváth, Zoltai) nem
említik e néven — nemcsak vámház, de kocsma is lehetett a halom mellett.
Első ízben a halom északi platóján jelöltünk ki egy 5 x 5 m-es szelvényt, mivel a halom
legmagasabb pontján, mely legalkalmasabbnak tűnt volna arra, hogy teljes rétegsort nyer
jünk, friss és meglehetősen mély bolygatás nyoma látszott, használhatatlanná tette volna a
felső rétegsorokat. Nekünk pedig főleg a bronzkori rétegek megfigyelése volt a célunk.
A humusz és a szubhumusz — melyben viszonylag kevés, a gyulavarsándi kultúra tí
pusát képviselő kerámiaanyag volt — eltávolítása után elértük az első padlószintet (maxi
mális mélység a lejtős felszín miatt 68 cm). Azonban az agyagos, döngölt padló igen rossz
minőségű volt, összefüggően csak a szelvény déli szakaszán figyelhettük meg. A szelvény
nyugati és déli sarkában beásások zavarták meg a réteget, azonban az északi oldalon kis
helyen jól látszott a ház széle. Az összefüggő padlófelület nyugati végében nagyobb össze
függő paticsréteg hevert, nagyobb, áglenyomatos darabokkal vegyesen. A padlószinten a
gyulavarsándi kultúra jellegzetes kerámiaanyaga, katlantűzhely maradványok és sok állat
csont feküdt.
A szint lebontásakor már nagyon kevés bronzkori, viszont annál több rézkori, a tisza
polgári kultúra típusát képviselő kerámia — főleg nagyméretű, félig átfúrt hegyes bütyök
fülek — került elő.
97—130 cm mélységben már csak egy nagy gödör körvonalai látszottak, melyből ki
zárólag a tiszapolgári kultúra anyaga került elő. A gödör környékén megforgattuk a földet,
kb. a gödör alját képező mélységig, de mint várható volt, már semmiféle anyagot nem lel
tünk, mert elértük a nyers talajt. A legnagyobb mélység 175 cm.
Miután bizonyossá vált, hogy a platón csak egyrétegű a telep, úgy döntöttünk, hogy
mégiscsak magasabban kell kijelölnünk a szondát, hogy stratigráfiát nyerhessünk a bronz
korra. Az első szelvénytől délre (méretek a szintvonalas felmérésen) jelöltük ki a 2. sz.,
4 x 4 méteres szelvényt.
Az első padlószint 40—65 cm mélységben került elő. (Megjegyzendő, hogy a lejtős fel
szín miatt a szelvény négy sarokpontján mért mélységadatok különbözőek.) Ez a szint a
gyulavarsándi kultúrához tartozó házpadló darabját és a ház szélét jelenti. A padlót az erdő
gyökérzete erősen roncsolttá tette, de így is jól látszott, hogy eredetileg sem volt vastag,
döngölt padló, csupán egyszerűen lesározott. Azonban a szelvény közepe táján világosan
kirajzolódott a ház eredeti széle. Az egykori fal tövében hordozható katlantűzhelyet talál
tunk, csaknem ép állapotban. A tűzhely alatt és mellett deszkalenyomatokat leltünk, amely
feltételezhetővé teszi, hogy a ház padlója deszkázott volt s ez egyúttal magyarázatul szol
gál az agyagpadló rossz minőségére.
A második padlószintet anyaga szintén a gyulavarsándi kultúrához köti. Mélysége
53—84 cm. Csak foltokban találtuk meg a hajdani házak padlóit, a korabeli és újkori be-
ásások rontották az amúgy is rossz minőségű vékony padló állapotát. Az egyik agyagfolt
ban tüzelőtér (vagy tapasztott tűzhely?) szinte felismerhetetlenségig elroncsolt maradványát
is megtaláltuk, hamusgödrével együtt.
A harmadik padlószint 70—105 cm mélységben már eltérő kerámiaanyagot tartalma
zott, mint az előző kettő. A lesározott padló maradványai sem az előzőek alatt, hanem a
szelvény déli oldalán maradtak meg jobb állapotban. A kerámia bronzkori jellegzetessége
ket mutat. A szelvény közepe táján nagy hamus gödör volt, erősen átégett tűzhelymarad
ványokkal. A néhány feltárt cölöplyuk nem köthető egyértelműen sem a tetőszerkezetet,
sem a falat tartó oszlop-, ill. gerendaszerkezethez.
A negyedik padlószintet 91—117 cm mélységben 9—10 cm vastag agyagpadló képvisel
te, de ez sem volt egyenletes, folyamatos. A szelvény közepén sok paticsomladék feküdt, s
egy nagy, jól kiégett tűzhely, melynek nagyobb része befutott a metszetfalba.
Az ötödik padlószint 137—150 cm mélységben már csak a szelvény délkeleti sarkában
mutatkozott, nagyobb része azonban a szelvényen kívül feküdt.
Hatodik szintet már nem leltünk, s ahogy a bronzkori nyerstalajt elértük, a metszet-
falban 180 cm mélységben egy urna körvonalai bontakoztak ki. Mellette egy pereme- és
fületört kis csupor volt, az urnában pedig egy felnőtt hamvai. A sír a korabronzkori nyír
ségi csoport idejéből való, a 3—5. padlószintek valamivel fiatalabbak.
Miután a 4 x 4 m-es blokkban nagyon ígéretes anyag mutatkozott, célszerűnek tartot-
tuk a blokkot ugyanakkora felülettel megnagyobbítani, részben azért, hogy a padlókhoz
tartozó házak körvonalait, méretét, építési módszerét jobban tanulmányozhassuk, részben
pedig azért, mert azt reméltük, hogy az egyetlen előkerült sírt több is követi.
A várt eredmény azonban elmaradt, mert mind a felső két közép-bronzkori, mind az
alsó három korai bronzkori padlószint ugyanolyan rossz állapotú volt a szelvény meghosz-
szabbításában is. Több sír nem került elő.
Az ásatás pontos méretadatai a teljes publikációban közreadott rajzos dokumentáció
ból olvashatók le.