Két földvár, egy monostor, és egy körtemplom. Gáborján.

 

                                                          "Csapszékpart falai"

 

                                                         A Gáborjáni földvár

A Főldvár-dűlőben a Holt-Berettyó által körbefogott területen található a gáborjáni földvár. Őseink kiváló helyválasztása volt a letelepedésre, hiszen a folyó élelmet, és védelmet adott a mindenkori támadókkal szemben. Sáncai, és a 96-os ásatás félbehagyott sáncátvágásának mély sebei még máig látszanak.

 

                      "A gáborjáni földvár belülről, a fák közt rejtőzködő monostorral"

 

                                                Hol volt az Eklézsia, és Apátság?

Osváth Pál Bihar Sárrétkutató 1875-ben megjelent művében adatokat szolgáltat Gáborjánmonostoráról „Szt Gáborról czimzett Eklézsia és Apátság” , azonban a monostor helyét nem említi. K. Nagy Sándor 1888-ban: „A váncsodi és péterszegi határok összeszögellésénél levő Földvár is elpusztult majdnem egészen. Valószínű, hogy a régi monostor ezen a helyen állott, s később azt alakították át várrá, de az sem lehetetlen, hogy maga a monostor is valami régi római vár romjain épült, mire engednek következtetni az itt talált régiségek”.  Zoltai Lajos és Söregi János 1922-ben felkereste, és  felmérte a gáborjáni földvárat. „…Mindenütt középkori tégladarabokat, márványtöredékeket. ős, és középkori cserepeket lehetett szétszórtan látni. Középen állhatott a templom.” 1995-ben egy mélyszántást követően Árpád-kori cserép, tégla, és embercsont maradványok kerültek felszínre. Ekkor kezdődött a földvár ölelésében megtalált 1217-ben írott formában már említett Zala megyéből ideszármazó Gyovád-nemzetség feltehetően Bencés rendi  monostorának kutatása. 1996-ban tovább folytatódott a kutatás, amely tisztázta a Szent Mihály tiszteletére szentelt monostor, és egy körtemplom alapfalait is. A nemzetségi monostorból 21 sírt tártak fel, a falakból ma már csak tégla és habarcstörmelék látszik. 

 

 

                                        Ősi Körtemplom a monostoron belül

 

„..templom van ott körös templom fényt szült ott a Bódogasszony...”                                                                                      Bodnár István gyűjtéséből

A Kárpát medencében az Árpádok korában (vagy már akár előtte is) több kör alakú szentélyt építettek, amelyből máig nagyon kevés maradt fent. A körtemplom alapja a monostor közepén szépen kirajzolódik most is, és az elmaradt állagmegóvásnak köszönhetően mai napig pusztul.

„A magyar nimród-hagyománynak és a Kárpát-medencében még fellelhető körtemplomoknak bizonyítottan szoros kapcsolata van egymással...”                                                                          Tóth László István

A néphit szerint:

„…valamikor régen, amikor Gáborján még nem is volt, ezen a helyen Tóthfalu állott. Az emberek azt beszélik, hogy itt a földvárban pincék és nagy lyukak vannak. Egy ilyen kiásott nagy lyukba követ dobtak és csak úgy zakatolt benne, mire a fenekére ért”

 

 

 

                        Egy másik földvár? Csapszékpart őskori erődített telep.

 

A gáborjáni földvártól 200 méterre keletre az Ó-Berettyó partján volt egy őskori erődített telep, mai nevén Gáborján-Csapszékpart. A bronzkori Tell kettős sáncrendszere ma is kitűnően megfigyelhető. Három oldalról helyenként a 3 méteres magasságot is meghaladó sánc található. Az Északi egyetlen támadható oldalt többlépcsős sáncrendszer védte, amely halványan, de máig látható. Ásatására 1972-ben került sor.

Gáborján környékén, valamint a Berettyó-völgyében több őskori földvár, és halom található, talán még rejtőzködve felfedezetlenül is. Kutatásuk nagyon fontos lenne.

 

 

                 Részlet Hajdú Bihari múzeum régészeti tevékenysége DMÉ 1999:

1972. jún. 12—30. között az alföldi teli-kutató program első feltárása volt a gáborjáni
szondázó ásatás. A csapszékparti telep a gáborjáni temetőtől az élő Berettyó gátjához ve­
zető út nyugati oldalán terül el. Ma akácossal van betelepítve — kb. a 40-es évek óta, azon­
ban korábban szántották a területet — Leszkay birtok — de körülbelül itt állt — nem a
halmon, mert ott nyomát nem leltük — az egykori vámház is. A lelőhely nevéből ítélve
— mely újabb keletű lehet, mert a korábbi leírások (Römer, K.Nagy, Osváth, Zoltai) nem
említik e néven — nemcsak vámház, de kocsma is lehetett a halom mellett.
Első ízben a halom északi platóján jelöltünk ki egy 5 x 5 m-es szelvényt, mivel a halom
legmagasabb pontján, mely legalkalmasabbnak tűnt volna arra, hogy teljes rétegsort nyer­
jünk, friss és meglehetősen mély bolygatás nyoma látszott, használhatatlanná tette volna a
felső rétegsorokat. Nekünk pedig főleg a bronzkori rétegek megfigyelése volt a célunk.
A humusz és a szubhumusz — melyben viszonylag kevés, a gyulavarsándi kultúra tí­
pusát képviselő kerámiaanyag volt — eltávolítása után elértük az első padlószintet (maxi­
mális mélység a lejtős felszín miatt 68 cm). Azonban az agyagos, döngölt padló igen rossz
minőségű volt, összefüggően csak a szelvény déli szakaszán figyelhettük meg. A szelvény
nyugati és déli sarkában beásások zavarták meg a réteget, azonban az északi oldalon kis
helyen jól látszott a ház széle. Az összefüggő padlófelület nyugati végében nagyobb össze­
függő paticsréteg hevert, nagyobb, áglenyomatos darabokkal vegyesen. A padlószinten a
gyulavarsándi kultúra jellegzetes kerámiaanyaga, katlantűzhely maradványok és sok állat­
csont feküdt.
A szint lebontásakor már nagyon kevés bronzkori, viszont annál több rézkori, a tisza­
polgári kultúra típusát képviselő kerámia — főleg nagyméretű, félig átfúrt hegyes bütyök­
fülek — került elő.
97—130 cm mélységben már csak egy nagy gödör körvonalai látszottak, melyből ki­
zárólag a tiszapolgári kultúra anyaga került elő. A gödör környékén megforgattuk a földet,
kb. a gödör alját képező mélységig, de mint várható volt, már semmiféle anyagot nem lel­
tünk, mert elértük a nyers talajt. A legnagyobb mélység 175 cm.
Miután bizonyossá vált, hogy a platón csak egyrétegű a telep, úgy döntöttünk, hogy
mégiscsak magasabban kell kijelölnünk a szondát, hogy stratigráfiát nyerhessünk a bronz­
korra. Az első szelvénytől délre (méretek a szintvonalas felmérésen) jelöltük ki a 2. sz.,
4 x 4 méteres szelvényt.
Az első padlószint 40—65 cm mélységben került elő. (Megjegyzendő, hogy a lejtős fel­
szín miatt a szelvény négy sarokpontján mért mélységadatok különbözőek.) Ez a szint a
gyulavarsándi kultúrához tartozó házpadló darabját és a ház szélét jelenti. A padlót az erdő
gyökérzete erősen roncsolttá tette, de így is jól látszott, hogy eredetileg sem volt vastag,
döngölt padló, csupán egyszerűen lesározott. Azonban a szelvény közepe táján világosan
kirajzolódott a ház eredeti széle. Az egykori fal tövében hordozható katlantűzhelyet talál­
tunk, csaknem ép állapotban. A tűzhely alatt és mellett deszkalenyomatokat leltünk, amely
feltételezhetővé teszi, hogy a ház padlója deszkázott volt s ez egyúttal magyarázatul szol­
gál az agyagpadló rossz minőségére.
A második padlószintet anyaga szintén a gyulavarsándi kultúrához köti. Mélysége
53—84 cm. Csak foltokban találtuk meg a hajdani házak padlóit, a korabeli és újkori be-
ásások rontották az amúgy is rossz minőségű vékony padló állapotát. Az egyik agyagfolt­
ban tüzelőtér (vagy tapasztott tűzhely?) szinte felismerhetetlenségig elroncsolt maradványát
is megtaláltuk, hamusgödrével együtt.
A harmadik padlószint 70—105 cm mélységben már eltérő kerámiaanyagot tartalma­
zott, mint az előző kettő. A lesározott padló maradványai sem az előzőek alatt, hanem a
szelvény déli oldalán maradtak meg jobb állapotban. A kerámia bronzkori jellegzetessége­
ket mutat. A szelvény közepe táján nagy hamus gödör volt, erősen átégett tűzhelymarad­
ványokkal. A néhány feltárt cölöplyuk nem köthető egyértelműen sem a tetőszerkezetet,
sem a falat tartó oszlop-, ill. gerendaszerkezethez.
A negyedik padlószintet 91—117 cm mélységben 9—10 cm vastag agyagpadló képvisel­
te, de ez sem volt egyenletes, folyamatos. A szelvény közepén sok paticsomladék feküdt, s
egy nagy, jól kiégett tűzhely, melynek nagyobb része befutott a metszetfalba.
Az ötödik padlószint 137—150 cm mélységben már csak a szelvény délkeleti sarkában
mutatkozott, nagyobb része azonban a szelvényen kívül feküdt.
Hatodik szintet már nem leltünk, s ahogy a bronzkori nyerstalajt elértük, a metszet-
falban 180 cm mélységben egy urna körvonalai bontakoztak ki. Mellette egy pereme- és
fületört kis csupor volt, az urnában pedig egy felnőtt hamvai. A sír a korabronzkori nyír­
ségi csoport idejéből való, a 3—5. padlószintek valamivel fiatalabbak.
Miután a 4 x 4 m-es blokkban nagyon ígéretes anyag mutatkozott, célszerűnek tartot-
tuk a blokkot ugyanakkora felülettel megnagyobbítani, részben azért, hogy a padlókhoz
tartozó házak körvonalait, méretét, építési módszerét jobban tanulmányozhassuk, részben
pedig azért, mert azt reméltük, hogy az egyetlen előkerült sírt több is követi.
A várt eredmény azonban elmaradt, mert mind a felső két közép-bronzkori, mind az
alsó három korai bronzkori padlószint ugyanolyan rossz állapotú volt a szelvény meghosz-
szabbításában is. Több sír nem került elő.
Az ásatás pontos méretadatai a teljes publikációban közreadott rajzos dokumentáció­
ból olvashatók le.

 

 

Gáborján környéki földvárak, vagy szakrális helyek:

Berettyóújfalu Herpályi földvár

Bóly Pőr-domb

Esztár Fenyves-domb

Pocsaj 5 vára

Szentpéterszeg Kova-domb

  

Irodalom:

-Buka László/Gáborján, Hencida, és Szentpéterszeg határainak kiemelkedései, árkai, és földvárai/Bihari falvak 1 Gáborján, Hencida, Szentpéterszeg.

-K. Nagy Sándor/Bihar ország. Utirajzok 1888.

-M. Nepper Ibolya/Hajdú Bihari múzeum régészeti tevékenysége DMÉ 1999 -  66-77old.

-Módy György/Néphagyomány és helytörténet DMÉ 1974 645old.

-Módy György/A megye településeinek története Hajdú Bihar évszázadai

-Osváth Pál/Bihar vármegye sárréti járásának leírása 1875

-Sz. Máthé Márta/Gáborján-Csapszékpart Régészeti füzetek I/26 11-12old.

                                               További képek Csapszékpartról:

 

Hosszúpályi földvára

 

Debrecen felől érkezve Hosszúpályi határában jobbra található a földvár
utca, amely a múltba eltűnő közeli várnak állít emléket. A településen a
várnak az emléke már rég feledésbe merült.   

 

Jó párszor próbáltuk társaimmal felderíteni a Hosszúpályi határában rejtőzködő földvárat. Sokszor jártunk tévúton. Műholdképek alapján kerestük Bagos várával együtt, sokszor téves helyszíneken. Végül az igen beszédes Törökmetélő hegy szomszédságában találtunk rá a bormúzeumi lehajtóval szemben. 

 

 

Topográfiai térképek alapján megtalálható Pályitól északra földvár-alja, és földvár jelöléssel. Maga a vár egy igen magas domb tetején állt fénykorában, mára viszont már épphogy csak sejtetik magukat a falak sáncok nyomai.
Története ismeretlen.

 

 

 

Zsáka Aka vára

A Zovárd nemzetség ősi fészke, és a vörös barátok (keresztesek) vára.

 

                                                                 AKA

Ki hinné, hogy az Alföldön, amelyen dombot-hegyet keresve sem találni megannyi megbúvó csoda rejtőzködik. Ezek sorában található a Zsákához tartozó Aka vára is. Történelme nem csak a János lovagok idejét idézi, hanem sokkal korábbról, egészen a bronzkori ember életéről tesz tanúbizonyságot. Tehát Aka mint Tell település a mellette található igen nagy kiterjedésű Remény-erdővel (ma már szántóföld), már az őskortól lakott volt

Csorba Csaba alföldi erődítmény adattára nem említi Aka várát, pedig igen is létező mai napig részben fellelhető erősségről beszélünk. Hozzáteszem, Csorba Csaba katalógusában nem említi az őskori várakat, jelen estben pedig egy ilyen erősségre épült középkori föld-sánc várról van szó. Másik ok amiért kimaradhatott, az hogy eredetileg Dankó Imre (etnográfus, történész, múzeológus) Aka falu vára, és a temlomáriusok munkájában tévesen Bakonszeget Zsákával összekötő híd mellé feltételezte a várat. (Nem kizárt, hogy valaha ott is állhatott valami)

                                                      Tell az árvízvédelmi gátról
 

Bunyitay Vincze római katolikus pap, (egyháztörténész, szerkesztője az Egyháztörténeti emlékek a magyarországi hitújítás korából.) megjegyzi „Aka falu Zsákától északra a Berettyó bal partján állt, s helyét ma is Akavárnak nevezi a nép, ami talán arra mutat, hogy hajdan talán vára is volt.”

Jakó Zsigmond Pál (Széchenyi díjas történész) írja 1940-ben: „Aka a Zovárd nemzetség ősi birtoka, és már a XIII. század végén egyházas hely volt. 1283-ban említik előszőr. 1446 után nem hallunk többet róla”

Győrffy György Széchenyi díjas történész sem említi. Azt viszont igen, hogy papja a XIII. század végén a püspöknek adót fizetett, azt igazolja, hogy Aka a XIII. században, első említésekor (1283) már egyházas hely volt. Itt kell megjegyeznünk ugyan ő semmilyen kolostorról, rendházról nem tesz említést.

Ellenben Aka vára fentmaradt néphagyományainkban, valamint régi térképek is árulkodnak létezéséről. Lipszky féle térképen 1808-ból a Berettyó folyó bal partján jelzi Aka falut és a földvárat, illetve egy várromot.

                                                  Aka sáncai a Berettyó bal partján
 

Osváth Pál (helytörténeti író, csendbiztos) írja: „Szép emléket bír az őskor zivataros napjaiból, azon tanya és az új Berettyó közt eső omladéka mely Akavárnak neveztetik s melynek helyén egykori birtokosa gr. Rhédely Lajos az 1811. évben jófajta szőlőt ültetett. Hogy egyszer másszor e rom körül is nehéz napok lehettek mutatja az, hogy a mellette folyó Berettyóban több régi fegyverek találtatnak. Egy összerozsdásodott vaságyút fogtak itt ki halászok 1859-ben, mely gr. Rhédey Gábor bírtokába jutott.” Nos valóban. Szép emlékekkel bír még az őskorból is. Erről árulkodnak a helyszínen szántás után a földből kiforduló őskori-bronzkori cserépedény töredékek is. Osváth zsákai fejezetében szintén kitér Aka várára „ Van még a leírtakon kívül a község közepén, árvíz idején ma is minden felől nagy vízzel kerített négy magaslatból álló váromladék (Zsáka vára) melyben, mint szinte Aka várban hagyomány szerint törökök is tanyáztak. Itt jegyezném meg, semmilyen történelmi kútfő nem köt törököket Aka várához.

Veres barátok, templomosok, keresztesek vára és monostora: „A pusztakovácsi lakos, és birtokos Nadányi Imre által fenntartott hagyomány Bakonszeg helynév eredetéről azt mondja, hogy a Bakonszeggel szomszédos Aka várában előbb János lovagok, később veres barátok laktak, kiknek kecskéik a Berettyó által képezett azon zugban hol ma Bakonszeg fekszik…… nagyon szerettek legelni.”

Az egyház lovagrendje, a keresztes hadjáratokon jeleskedő templomosok leginkább a Dunántúlon a XII. században kaptak területeket jutalmul, néhány kivételt leszámítva. Hamarosan feltűntek az ország más területein is, várakat és kolostorokat építettek. Így jutottak el Aka várához is amelyet valószínű adományként kaptak, és így lehetett már a XIII. században egyházas hely. A Bihari folklór őrzi emlékeiket (Tóti, Mezőtelegd, Kisnyégerfalva, Székelyhíd, és Bihardiószeg) mondákban, mondatöredékekben, ahol leginkább rablólovagként tűnnek fel.

1310-ben a pápa feloszlatta a rendet.

                                                      Aka a Reményerdő felől
 

A Zovárd (Zuard, Zoward, Zovard) nemzetségről: Anonimus névtelen jegyzőnk Gestájában dicsőíti a „Zuard et Cadusa” testvéreket, akik Görögországban, Macedóniában vitézkedtek IV. Istvánnal. Szerinte Zovárd, és Kadicsa „női ágon Álmos vezérnek unokatestvérei valának” Kézai Lél vezértől származtatja, ám ők a Nyitra vidékén telepedtek meg. A Zovárd nemzetség három fő ágát ismeri a történelem. Az első a Vécs-ág, majd ebből a Bessenyei családot. A második Bodon-ág, amelyből az Izsákay család ered. Harmadikként a Fugyi-ágat ismerjük. A három családi ág pereskedik egymással 1322.ben örökölt területek végett, amelyben Aka is szerepel.

Vajon hová eshetett az említett kolostor, rendház? Pesty Frigyes (történész, országgyűlési képviselő) helységnévtárából Zsákánál ez olvasható: „Aka vár. Dombos hely, a török világban valamely aga lakhelye, jelenleg helyén szőlőskert díszlik, a várnak, illetőleg a hely történeti nevezetességét látszik bizonyítani, az ott elszórva heverő tégla, és csont darabok sokasága található. 

                                              Aka sánca a Berettyó jobb partján.
 

Feltételezésem szerint áldozata lett az alföld vízügyi átépítésének, és amikor 1850-ben levágták a Berettyó kis kanyarulatát akaratlanul is felszámolták a veres barátok rendházát, és kettévágták Aka várát. Pesty Frigyes még a szabályozás előtti állapotokat látta, így találhatott még téglamaradványokat azokon a helyeken, ahol most a Berettyó folydogál.